2007-07-30

Ausztria Liberális Nagypáholya

[clio_muse+of+history+blogra+copy.jpg]
Szabadkőművesség – amíg áll a világ.
Csodálatos metafora, mely a humánumot, az emberit állítja a gondolkodása és a cselekvése középpontjába.

Ausztria Liberális Nagypáholya a tradíciókhoz tartja magát, de nem zárkózik el a modern élet problémáitól sem. Végülis, századokon keresztül a szabadkőművesség lényegileg befolyásolta, és a mindenkori időszerű struktúrákkal formálta is a társadalom életét.

Ha 1717-et a modern „spekulatív” szabadkőművesség alapítási évének fogadjuk el, akkor Ausztriában 25 évre az első angliai Nagypáholy megalakulása után jön létre az első testvéri szervezet. Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc István az első bécsi páholy, az „Aux trois canons” megalakításának „spiritusz rektora”. Patentjét Boroszlón keresztül kapta. Bár ezt Mária Terézia betiltatja, a Habsburg monarchia területén egyre több páholy alakul.
II. József ugyan nem lép be a szövetségbe, de rendelete, mely szerint semmiféle rend, csoport vagy más egyesület külföldre pénzösszeget nem fizethet, vezet Bécsben az első Nagypáholy megalakulásához: az Ausztriai Nagy Országos Páholy, 6 területi páhollyal: Ausztriában, Chehországban, Lombardiában, Galíciában, Erdély-ben és Magyarországon.

A felvilágosodás idején az egészségügyi reformokat, a hatósági kínzások megszüntetését, a bécsi klinika alapítását, mezőgazdasági reformokat, az általános oktatás felépítését és elterjesztését azok az emberek szorgalmazzák, akik az Anderson-i elveket tartják magukénak. Ausztriában egy ember neve világítja meg leginkább az új kort: Wolfgang Amadeus Mozarté, aki a Varázsfuvolában páholya főmesterének, Ignaz von Bornnak állít emléket.

1785-ben a páholyok száma lényegesen csökken. Bécsben 2 páholyban 300 testvér dolgozik. Csupán 1867-ben, a kiegyezés évében, kezd megmozdulni a világ. Ausztriában (Cisleithániában) a törvény állami komisszárok részvételét követeli meg az összejöveteleken. A rituális munka lehetetlenné válik. Magyarországon, (Transzleithániában) ez nem kötelező, így 1869-ben megalakulhat Sopronban az első németnyelvű páholy, melyet egyre több követ (Grenzlogen). Ezek a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy védelme alatt állnak.

1919. január 25-én, csupán három héttel a háború befejezése után, a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy meghozza a fényt a Bécsi Nagypáholynak. Ismét szociális problémák kerülnek előtérbe: az ausztriai berendezkedésre ma is jellemző „szociális partneri rendszer” (Sozialpartnerschaft) a testvérek profán tevékenységének eredménye.

1938-ban a páholyokat nemzeti szocialista különítmények szállják meg, vagyonukat lefoglalják, mindenfajta szabadkőműves tevékenységet betiltanak és megkezdődik a testvérek üldözése.

A második világháború után újraéled a szabadkőművesség. A háború előtti 2000 testvérből összesen 67 maradt. A többieket elhurcolták, kivégezték vagy fogságba kerültek. Bécs ekkor négy övezetre osztott város; az amerikai, brit és francia megszálló csapatokban testvérek is szolgálnak, akik anyagilag és a szervezésben is segítenek az Ausztria Bécsi Nagypáholya újraélesztésében, és a tartományokban is megkezdődik a páholyok újraalakítása.
1950-ig valamennyien egy testvéri láncban dolgoznak.
Az „Angliai Egyesült Nagy-páholy” az elismerés feltételeként szabja meg, hogy az ún. „irreguláris” tesvérekkel mindenféle együttműködést meg kell szakítani, például azokkal, akik Franciaország Nagyorienséhez tartoznak. A Nagymester meghajol a diktátum előtt, és a Nagypáholyt London 1952-ben elismeri.

Egy, főleg fiatalokból álló csoport nem akar az új „diktatórikus” kurzussal azonosulni. 1953 őszétől szabad ég alatt dolgoznak, ahol a szabadkőműves munka új for-máját keresik. 1955 szeptember 24-én megalakul a Bécsi Független Szabadkőműves Páholy (Unabhängige Freimaurerloge Wien, UFML), mely 1961-ben a liberális szabadkőművesség szervezetének, a CLIPSAS-nak (Centre de Liaison et d’Information des Puissances maconniques Signataires de l’Appel des Strasbourg) alapító tagja lesz.

Az UFML kezdettől fogva azokat a lehetőségeket keresi, melyek a társadalom átalakítását szolgálhatják. A „régi kötelességek” kiegészítéseként megszületnek az „új kötelességek”. Az UFML ezzel az „újrafogalmazással” próbálja a felvilágosodás lángját, az ész világosságát, az inhumánitás, ellentmondásos és minden érték felé közömbös világban újraéleszteni.
Kezdettől fogva kéthetenként váltakozva tartanak rituális munkát, és ún. konferenciát is, ahová nem-beavatottakat is meghívnak. Ez utóbbi több célt is szolgál: lehet a szabadkőművesség „fehér platformja”, ahol fontos előadásokat tarthatnak laikusok, de lehet egyszerűen az aktuális problémák, gondolatok kicserélésének fóruma is. 1978 óta nők is hivatalosak ezekre a konferencia-munkákra. Az UFML-ben, mely tisztán férfi-páholy, elindul az eszmecsere, hogy a liberális alapelvek logikus követ-kezményeként nem kellene-e nőket is felvenni a szövetségbe, és a pusztán férfi-szövetséget az emberek testvériségének szövetségévé formálni? A vita évekig tart. Az iniciáció rituáljának átalakításával a nők recepciója is lehetővé válik.

A csoport 1985-ben elég erősnek érzi magát, és május 8-án az „Új Kötelességek Páholyában”, június 26-án pedig a „Gotthold Ephraim” páholyban gyújt fényt. Ugyanezen a napon ez utóbbi kettőből és az UFML-ből megszületik Ausztria Nagyoriense. November 27-én a két új páholyba 6 nőt vesznek fel; az UFML férfipáholy marad.
Ezek után a növekedés évei következnek. 1998-ban megalakul „A Három Tükörhöz”-, 1999 októberében a „Sapientia Cordis”-páholy. Az utóbbi vegyes.

A belső nyugtalanság és feszültség oda vezet, hogy a három alapító páholy kilép a Nagyoriensből: az „Új Kötelességek Páholya” szeptember 9-én, az „UFML” szeptember 29-én, és a „Gotthold Ephraim” szeptember 30-án. Mindhárom megmarad a Hofburg termeiben, és továbbra is a szabadkőműves eszme elkötelezettje. Összefogó kapocs a profán Terra Humana egyesület, mely a közös fehér munkák otthona is lesz. Végül 2007. Szt. János ünnepén, június 24-én megalakítják Ausztria Liberális Nagypáholyát.
A szabadkőműves világ felé ezzel formailag is dokumentálják, hogy Ausztriában van egy Obödienz, és vannak páholyok, melyek a tradíciók fenntartása mellett az együttélés modern, demokratikus világát, a felelősségteljes önállóság és a közös nemzetközi tevékenység lehetőségét akarja megteremteni.

A szabadkőműves elvek szerint a világ állapota csak úgy változtatható meg, ha előtte minden egyes ember maga-magával tisztába kerül, és előitéletek nélkül saját emberségén dolgozik.
A nemzetközi testvéri és emberi lánc szoros köteléke, a dogmáktól mentes, etikai kategóriákban és nagy perspektívában való gondolkodás, mely a szabadkőművesség sajátossága, éppen a pártpolitikai adottságok és folyamatok gyökeres ellentéte. A szabadkőműveseknek azzá kell lenniök, ami a leghatásosabb: a társadalom példaképeinek.

Herbert Slavik,
Ausztria Liberális Nagypáholyának Nagymestere
elhangzott Bécsben, a Hofburgban,
a MNO Jászi Oszkár ph-ának az Ausztria Liberális Nagypáholyánál
tett látogatása alkalmából, 2007 június 30-án

Nincsenek megjegyzések: