Révay András: Társadalmi laboratórium
2007/04/22 - 20:04 - johannes
Európai jelentőségű, Magyarországon egyedülálló konferenciát tartottak április 21-én Budapesten. A Magyar Nagyoriens Szabadkőműves Egyesület meghívására kelet-európai, valamint belga és francia szabadkőműves szervezetek vezetői, képviselői tanácskoztak a szabadkőművesség esélyeiről, lehetőségeiről napjaink megváltozott körülményei között.
A találkozón jelen volt Európa legnagyobb - mintegy hatvanezer tagot számláló - szabadkőműves szervezetének, a Francia Nagyoriensnek nagymestere, G. M. Quillardet és számos más szervezet vezetője is. A helyszín kiválasztásában közre játszott, hogy a magyar szabadkőművesség kezdetei 1742-re nyúlnak vissza, első konfliktusa a hatalommal pedig 1785-re, amikor II. József rendeletben írta elő a páholyok rendőri felügyeletét. A szabadkőművesek soraiban olyan neves személyiségek tevékenykedtek, mint Kazinczy és Batsányi, Ady és Kosztolányi, Pulszky Ferenc, Wekerle Sándor, Benedek Elek és Benedek Marcell. A Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Rend 1871-ben alakult. Első tiszteletbeli elnöke Kossuth Lajos, elnöke Türr István volt. Alapító tagjai között volt Klapka György és Andrássy Gyula. A magyar szabadkőművesség első fénykora a 19. és 20. század fordulójára esik. Fontos szerepet játszott az egyházak szerepének visszaszorításáért folytatott polgárjogi küzdelmekben, a szekularizáció élharcosa volt. A nagyvárosi elszegényesedést azzal próbálta enyhíteni, hogy a szervezett jótékonykodás egyik központjává vált. Nagyobb szabású tettei közé tartozik a fővárosi Vakok Intézetének alapítása és a mentőszolgálat megszervezése. A magyar polgárosodás felgyorsítását szorgalmazó értelmiségi elit is ott volt soraiban: például Ady Endrét a budapesti Martinovics Páholyba annak legendás főmestere, Jászi Oszkár vezette be. A mozgalom magyarországi történetének sötét lapjait jelenti, hogy három ízben tiltotta be működését politikai diktatúra: 1919-ben Kun Béla, 1920-ban Horthy Miklós, majd 1950-ben Kádár János - még belügyminiszterként.
A Magyarországi Nagyoriens a szabadkőművességnek az európai kontinensen legelterjedtebb latin ágához kötődik. Soraiban szívesen lát minden, elveivel egyetértő és cselekedni kívánó „szabad és jó erkölcsű" férfit. Alapítása után százhúsz évvel, 1991-ben a Csongrád Megyei Bíróság engedélyezte ismét törvényes működését. Az újrakezdés korántsem volt könnyű, hiszen a szervezet felépítése csaknem a nulla pontról indult. Nem kis tehertételt jelentett az 1919-ben kialakult s mindmáig élő, főként szélsőjobboldali, antiszemita forrásból táplálkozó előítélet, amely Magyarországon a szabadkőművességet a lehető legképtelenebb rágalmakkal sújtotta és sújtja. Céljait ma is annak az emberbaráti, szakrális filozófiai hagyománynak szellemében igyekszik megfogalmazni, melynek szellemiségét a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" hármas jelszava foglalja össze legtömörebben. Jelenleg már hét páholya működik, s nemzetközi súlyát mutatja, hogy 1997-ben az Európai Térség Szabadkőműveseinek nemzetközi szervezete Budapesten fogalmazta meg alapító nyilatkozatát
A kelet-európai régió szabadkőműveseinek most megtartott tanácskozása - egymás megismerésének szándékán túl - három kérdés köré csoportosult:
- Nem ismerjük helyünket, céljainkat, lehetőségeinket a XXI. században.
- Nem ismer bennünket a külvilág, mert képtelenek vagyunk a társdalom figyelmét és rokonszenvét megnyerő beszédmódot kialakítani, ezért a rólunk kialakított képet mások határozzák meg.
- Alig ismer vagy félreismer bennünket a nyugat-európai és tengerentúli szabadkőművesség nagyobb része, mivel saját történetükből és társadalmi környezetükből kiindulva saját vonásaik tükörképét keresik. Amikor fölfedezik, hogy ettől eltérő, önálló egyéniséggel rendelkezünk, csalódottan elfordulnak vagy megkísérlik ránk erőltetni saját elképzeléseiket.
A tanácskozáson részt vett magyar, lengyel, cseh, szlovák, román, szerb, francia és belga - összesen 94 - képviselő egyetértett abban, hogy minden, a társadalom jobbítása érdekében összefogni képes erővel együtt kell dolgozni. A sokarcúság, ami hátrány volt a múltban, a jövőben előnnyé változhat. A szabadkőművesség új jövő elé nézhet - mondta Mircea Deaca román nagymester és mindjárt meg is hívta a résztvevőket, hogy a munkát 2008-ban Bukarestben folytassák. Veres András magyar nagymester ezt - egyebek mellett - azzal egészítette ki: „Nincs nehezebb, mint egymást megismerni. Mindenkinek megvan a saját tapasztalata és a világot más nézőpontból szemléljük. Már az sokat jelent, hogy most együtt vagyunk és figyelünk egymásra." További nemzetközi együttműködés lehetőségét kínálta fel a szerb küldöttség. Belgrád legnagyobb múzeuma máris helyet ajánlott egy, a szabadkőművességről szóló kiállításnak 2008 júniusában, melyre várják más „B-betűs főváros" Budapest, Bukarest, Bratislava, Brüsszel részvételét is.
A Grand Orient de France nagymestere, G. M. Quillardet szerint a szabadkőművesek nagy erénye, hogy időn és téren túl megtalálják egymást és együtt dolgozhatnak. Francia vagyok - mondta, Párizs városából, de második hazám Lengyelország. A felvilágosodás viszont nem csak a franciáké, hanem a szerbeké, a románoké, a magyaroké, mindenkié, aki az eszméit magáénak vallja. Világosan el kell mondanunk, kik vagyunk, mit képviselünk. A szabadkőművesség nem valami sötét erő, üzletemberek és politikusok társasága, hanem szabad, gondolkodó emberek köre, akik lehetnek hívők vagy hitetlenek, szegények vagy gazdagok, de minden esetben becsületesek, harmonikusabb és bölcsebb életért dolgoznak. Hisszük: van lehetőség arra, hogy jobb társadalmat építsünk, páholyaink mindegyike egyfajta társadalmi laboratórium. Mit tehetünk ma? A páholyokban megtanuljuk megérteni a másikat. Eszközöket kapunk, hogy magunkat megismerjük és magunk fölé tudjunk emelkedni. Most, amikor a szélsőségek ismét előre törnek, a fajgyűlölet, az antiszemitizmus, a vallási türelmetlenség terjed, mi, szabadkőművesek az egyetértést, a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése