2006-11-15

A Demokrácia határai

2006 október 11-én a Jászi Oszkár műhelyben bemutatott munka

Az elhangzott előadás egyetlen ember véleményét tükrözi és egyes pontjai vitára késztetőek


Kezdeném rögtön azzal, hogy a demokrácia megfogalmazása körül mind a mai napig nagyon sok félreértés létezik. Sokan, még azok is, akik nem anarchisták, tehát nem a korlátlan és zabolátlan rendnek a hívei, azok között is gyakorta vallják úgy, hogy a demokrácia a teljes és a féktelen szabadság, ahol mindent szabad, minden megengedett és tilos bármit is tiltani.
Mai helyzetünk, bizonyítja, hogy mennyire nem így van.
A demokrácia föltétele egy rendkívül szabályozott rendszer, mind a társadalomban, mind a politikában, mert ha nem így lenne, akkor minden összeomlana. A demokratikus szabályok be-nem-tartása, komoly problémákat, válságokat robbanthat ki.

A demokráciában létezik a többség és a kisebbség. A demokrácia egyik alaptörvénye az, hogy a kisebbség mindenkor köteles alávetnie magát a többségnek. Akár alkotmány szabályozza ezt, akár nem, e nélkül nincs demokrácia.
Ez az állapot-meghatározás lehet kiindulópontunk.

Nyilvánvaló alapszabálya a demokráciának, és határait is megszabja ez, hogy az ellenzék szabadon bírálhat bárkit és bármit. Ugyanakkor nincs joga ahhoz, hogy kétségbe vonja bárkinek tisztességét, vagy törekvéseinek jogosságát.
Aki ezt a szabályt nem veszi figyelembe, az túllépi a demokrácia határait és ezzel egy olyan helyzet alakul ki, mely sajnálatosan egy ország életének alakulását, időlegesen, vagy akár tartósan képes megzavarni.

A tüntetés joga, a gyülekezés joga.

Természetesen az alkotmány kimondja, hogy bárkinek jogában áll szabadon tüntetni, bárki kétségbe vonhatja a kormány munkáját, tevékenységét. Ugyanakkor akkor fölteszem a kérdést:
Ha egy-egy ilyen tüntetés vagy tüntetés sorozat engem, mint állampolgárt, vagy állampolgárok csoportját zavar, félelemmel tölt el, úgy, hogy félek az utcára kimenni, úgy, hogy félek kimondani a saját, a tüntető csoporttal ellenkező véleményemet, vagy egyáltalán félek akár csak megnyilatkozni, mivel rögtön egy ellenoldali csoportba sorolnának be, akkor kinek a jogai csorbulnak, kinek a jogai elsődlegesek, és ki, melyik szervezet az, amelyhez érdemben panasszal fordulhatok, melyik szervezet az, mely megvéd engem, megvédi személyes és anyagi biztonságomat?

A demokrácia határainak egyik alapkérdése az egész világon az, hogy meddig terjednek a szélsőjobboldal jogai, meddig terjednek a jogai azoknak, akik a szabadságnak a rendjét tagadják, akik szembehelyezkednek ezzel a renddel, és akik valójában, a társadalmat is szét akarják szaggatni.

Megosztanám itt egyik minapi élményemet, ami rendkívül megrendített.
A Nyugati-pályaudvar környékén jártam vasárnap délután, szembejött velem egy fiatal pár, egy fiú, katonai terepszín egyenruhában, mellette egy lány, akin egy fekete trikó volt. A fekete trikón a következő felírással találtam magam szemben: Meine Ehre is der Traue, vagyis magyarul, a Becsületem a hűség. Aki ismeri a történelmet, az tudja, ez az SS-nek volt a jelszava. Ez a felirat eredetileg az SS övét díszítette.
Nem követelhetjük meg a köztársaság rendőreitől, hogy értsenek németül és felismerjék ezt. De belefér-e a szabadság fogalmába az, hogy egy SS jelszóval tüntetve menjenek végig az utcán, és felborzolva azok idegeit, akik ezt értik és akiket ez felháborít?

Régi vita folyik arról, hogy szabad-e a gyűlölet beszédet korlátozni, vagy sem. Én is egyetértek azzal, hogy korlátozni nem kell. Nem szükséges akkor, ha a társadalom egészséges és a társadalom egészséges szelleme korlátozza ezt.
De! Vajon nem fér-e a közrendbe az, hogy ilyen megnyilvánulással szemben a Demokrácia föllépjen, hogy ezt korlátozza, és ne tegye lehetővé, hogy ilyesmi bekövetkezhessék?

A demokrácia tagadásának színhelye ma Közép-Európa, méghozzá azok a Közép-Európai országok, melyek frissen kerültek az EU-ba. Nem véletlenül van ennek több oka is.
Az egyik, hogy ebben a térségben minimum 70 évig nyoma sem volt a demokráciának, tehát a lakosság többsége nem tudja hogy mit is jelent a demokrácia, tehát nem képes demokratikus elveket követni.
A másik ok pedig az, hogy ennek a térségnek hagyományai eleve lehetetlenné teszik, a demokratikus elvek érvényesítését.
Olyan országokról van szó, (és ebbe Csehország nem tartozik bele, mivel köztudott, hogy a Masaryk féle demokrácia egyik mintademokráciája volt Közép-Európának) mint Lengyelország, Szlovákia, Románia, Szerbia de természetesen ide tartozik Magyarország is.

Mi lehet az oka annak, hogy Közép-Európában egyazon pillanatban jelentkeznek ezek a problémák? Miért Közép-Európa a színtere ezeknek a demokratikus korlátoknak?

Ebben bizony, akár akarjuk, akár nem, a trianoni rendszernek alapvető szerepe van.

Ez a kérdés bizonyos mértékben érinti a trianoni rendszert is, mert hiszen, ha Európának van egy országa, melyet a trianoni rendszer megcsonkított, az Németország. Hallhattunk 1945 óta, a több mint fél évszázad alatt valaha is, hogy Németország visszakövetelte volna Elzász-Lotharingiát, Danzigot (Gdansk), Königsberget, azaz Kalinyingrádot? Németország ilyen igénnyel nem lépett föl.
A weimari hagyományokon túl, ebben a Marshall segély olyan szilárd gazdasági rendszert teremtett, mely nem tette szükségessé, hogy ilyen problémákkal foglalkozzanak.

AZ EU jelenleg jogos követelményekkel lép fel velünk szemben. Hiszen olyan közösségnek lettünk tagjai, melyben alapszabály a demokrácia. De addig, amíg nem vagyunk gazdaságilag stabilak, amíg gazdasági problémáink vannak, addig nem leszünk az EU-nak igazi demokratikus tagjai, és nem lesz igazi demokrácia sem.

Ez fölveti persze az EU felelősségét is. Az EU-nak ezen a földrajzi részen figyelemmel kell lennie, megkövetelni az alapszabály betartását, ugyanakkor elnézőnek is kell lennie.

A demokrácia határaival nagyon sok baj van.
Persze, mondhatnánk, baj másutt is van. Több európai országban is léteznek problémák. A flamand választásokon, a szélsőjobboldal, ha nem is tört nagyon előre, de stabilan tartja magát és ott is feszegeti a demokratikus rendet.

Komolyan szembe kell néznünk ezekkel a problémákkal. Mert ha nem tesszük, akkor hiába tűnik úgy, hogy túl vagyunk a nehezén. Hiába tűnik úgy, hogy a konszolidáció felé haladunk.
Ha mi tűrünk, ha türelmesek vagyunk, ha azt mondjuk, hogy néhány száz vagy néhány ezer ember műve az, ami itt történik, ezzel magunknak hazudunk.
Itt komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy ez a demokrácia, ami itt elvben létezik és amelyik öröklődött és melyet, mondjuk meg őszintén, egy olyan alkotmány jogszabályai biztosítanak, ami azért nem igazi demokratikus alkotmány, hiszen egy átdolgozott változata egy korábbi, általunk nem igen szeretett rendszer alkotmányának.
Fölvetődik a kérdés, vajon nem érkezett–e el annak az ideje, hogy újragondoljuk a magyar demokrácia szabályait és rendjét, hogy egyszer és mindenkorra elejét vegyük az olyan eseményeknek, melyek 2006 októberében Budapesten történtek.

http://photos1.blogger.com/blogger/4833/3801/1600/pyramid-i-flash-a.2.gif

Címkék:

0 Comments:

Megjegyzés küldése

Links to this post:

Link létrehozása

<< Home

  • Magyarországi Nagyoriens
  • email: szabadkomuves@gmail.com